...nem jut róluk eszembe semmi, szól a Szomszédok szövege. Nos, ez jelen helyzetre nem áll, ugyanis a Szatit váltó Feri már a Jurij előtt is a képben volt, meg azóta is volt pár közös sztori.
Most visszakerestem, 2009 tavaszán találkoztunk először, mégpedig Dorogon, a Kacsa Kocsmában. Akkor annyit láttam, hogy egy remek basszusgitáros, nem sokat beszéltünk. Aztán volt vagy három-négy éve egy parádés Campus Fesztiválos megmozdulás, ahol az is kiderült számomra, hogy remek figura, emellett nekem motiváló, amikor zenéről, hangszerről beszél. Mindig rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még, és mindig lendületbe jövök, hogy megtanuljam. Nem találkoztam vele gyakran, de mindig örültem, ha igen.
Ezért is vegyült az ürömbe egy kis öröm Peti hívásakor. Nagyon örültem ugyanis, hogy nem egy ismeretlen ember kerül Szati helyére. Ez nyilván természetes, de az igazsághoz hozzátartozik egy régi meggyőződésem is: szerintem a Jurij és csatolt részei egy elég zárt társaságot alkotnak, amihez egy pontig könnyű közel kerülni, de ezen a ponton túlmenni sok idő és nem egyszerű történet. Gondolom más zenekaroknál is így van, tehát nem nagy csoda ez, de én csak a Jurijról tudok nyilatkozni. Ez persze nem jelent zárkózottságot, csak egyfajta természetes összetartást, aminek a tagokon kívül tényleg csak néhány ember részese.
Feri meg már eleve benne volt ebben a körben, mondhatni teljes mértékben Jurij-kompatibilis, amellett, hogy tényleg kurva jó a színpadon is.
A korábbi sztorik felemlegetésétől most eltekintek, biztos vagyok ugyanis abban, hogy elég sok aktuális fog összegyűlni még ezen az oldalon.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.