először is kezdeném azzal, hogy sajnáljuk, hogy viktor elmegy olaszországba. olyan egyszerű okok miatt, hogy jó ember, jó sofőr, jó fej (yo!), pontosan érkezik, lehet szívatni, na és persze kitalálta ezt a jurijinside blogot. aztán eszünkbe jutott, hogy ha elmegy, azért ne maradjon abba ez a valami, valaki folytassa. én meg nagyképűen bevállaltam…

lehet, hogy kicsit másmilyen lesz a blog, nem feltétlen csak az utazásokról, koncert előtt-közben-utánról fog szólni, hanem ilyen zenekari érzésekről is, ki hogy érezte magát, mi volt jó, mi nem… ilyenek.

és akkor, jöjjön szeged.

nagyon vártuk már (persze, mint minden koncertet), mert újra nagyszínpad, újra megmutathatjuk, hogy van vér a pucánkban és egy nagyszínpados kora délutáni időpontban is tudunk jó koncertet csapni; a megelőlegezett bizalmat megérdemeljük. persze volt egy kis para is meg másmilyen bizonyításvágy (főleg részemről), mert az utóbbi koncerteken mindig volt valami húrszakadás vagy technikai baki (elment az áram valamelyik torzítóból, vagy „csak” az erősítő nem szólalt meg valami teljesen egyértelmű és ésszerű okból kifolyólag)

szokásos jurijutazófelállással indultunk: egy autó hozta a keleti-szekciót (polák+szati) élén sülivel viktor helyett egy hatalmas valamivel; pontiac vagy krájzler vagy nem tudom, de jól nézett ki. meg nem szorongtak; mi (dani+én) pedig ezúttal előbbi anyukájának kocsijával budapestről. sofőr: én (ádám technikai problémák miatt sajnos nem tudott jönni… sajnos!)

mindenki odaért időben egy kis kóválygás után szegedre a szinre (életünk első szin-es koncertje). kellemes meglepetések sora fogadott: a nagyszínpadnál a srácok – akik teljesen korrektek voltak, semmi flegmázás – megkérdezték, mit segítsenek pakolni; közös öltöző 30Y-nal, behűtött sörök, vizek, szendvics, tisztaság, visszaváltható korsók.

gyors sör, mert utána csak vizezés a vezetés miatt és már mehettünk is beállni a színpadra, aztán 4-kor kezdés. nagyon meleg volt, de remekül szólt minden a színpadon…végre. nem volt hangos, mindenki hallott mindenkit, mindenkinek jó volt (kösz zsolti), és állítólag kifele is jól szólt. másfél óra játék. régen volt ilyen, emiatt kicsit féltünk is, mert voltak olyan dalok, amiket rég nem játszottunk. próbálni meg annyit szoktunk egy évben, mint…mindegy.

remek hangulat, mindenki jól érezte magát, termeltük az izzadságot, polák sziporkázott a felkonfokkal, dani meg még a birodalmi magyartv-ben is benne volt (lsd. honlap), szati is ügyes volt és hallottam is, én meg csak az utolsó előtti dalnál téptem húrt.

koncert után ölelkezés egymással, harmincékkal, interjúadás, polák hazatiplizése vonattal. danival még mentünk egy kört, aztán kezdődött is a hs7, utána meg harmincék. persze megint egy remek koncert. amúgy kicsit érhetetlen, hogy miért volt az, hogy mi másfél órát játszhattunk, utánunk meg a nagy zenekarok csak egy órát.

koncertek után megint ölelkezés, meg kitaláltuk, mikor találkozunk megint együtt (koncert, próba) aztán egy kis útravaló: sör, víz, kaja. majd indulás haza, mert korán kelés, meg vezetés. kár, mert maradtam volna még szívesen, mert tényleg szimpatikus fesztivál.

ui: igen, ismerem a shift billentyűt