Eljött a nap, hogy Pestről egy autóval Viktor nélkül indultunk útnak. Pompás az idő, jó a társaság, valamiféle falunapra megyünk, mi bajunk lehet? Danitól IDŐBEN indulunk, a szolgálati Hiácsi falta a kilométereket, egészen az M7-esen a 11.km-ig. Innentől 2 (azaz kettő) óra alatt jutottunk el a dugó végére az Érdi emelkedőhöz, a pompás idő is 48C-os szaunázássá vált a klímátlan autóban és még mindig volt hátra majd két óra út… Persze azért nem szenvedtünk ám, pl. Szati elsütötte az évi rendszeres két poénjának egyikét. Ahogy kábé egy órája araszolunk a dugóban, előttünk-mögöttünk végeláthatatlan kocsisor, olvadó aszfalt, stb., mellénk ér egy kisteherautó, melynek jómunkásember sofőrje a tőle telhető illedelmességgel megkérdezte tudjuk-e mi történt, mi a baj? Erre Szati ártatlan tekintettel, szépen artikulálva, ezt bírta mondani: „Az a baj, hogy be van állva a pálya, és azért nem tudunk haladni”
Az üveges tekintetű sofőr nem is annyira volt vicces, viszont ahogy ez a súlyos mondat sorban esett le a népeknek az autóban az nem kicsit.
Aztán egyszercsak odaértünk Alsópáhok 700. szülinapjára. Alsópáhok kiváló hely, takaros házak, béke-nyugalom, és a rendezvény helyszíne is iszonyat hangulatos volt. Klassz sátor, igényes színpaddal, a helyi nénik által vezetett házi szendvicses-pogácsás büféről nem is beszélve. A szokásos beállás és egyéb rituálék után viszont igazi meglepetés volt, hogy a rendezvény főszervezője és motorja a „művházas” Szabó Zsolt komplett zenekari biográfiával indította a mulatságot. Köszi-köszi, igazán jólesett! A látszat ellenére is. Hardcore Jurij fanoknak elérhető az esetről készült Polák Pohos Nyugdíjas Haknista Pétert ábrázoló fotó.
Aztán végre elindult a koncert! A számok ütősek voltak, a vegyes korosztályú közönség szenzációs hangulatot csinált, nagy öröm volt ott lenni! Alsópáhok szuper, ilyen barátságos légkör nem sok helyen van, remélem jövőre is megyünk! Ráadásul hazafelé megejtettünk egy éjjeli balatoni fürdőzést, ahol a készülő vihar ellenére a bátrak (Szatibátor és Ádámbátor) félelmet nem ismerve úsztak. Persze azért a térdigbátor csapat is elismerést érdemel. Ja, és ott volt még Peti, a bátorságmentes gyalogbéka.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.