A múlt heti bejegyzés elmaradása alkalmat adhatott a Kitartás! újrahallgatására, most pedig rákanyarodunk az Armstrongra.
Armstrong érkezését nagyon vártam. Egyrészt eltelt öt év az előző óta, másrészt kijött a Vége van, ami piszok jó lett, harmadrészt meg az előző lemezhez hasonlóan itt se rejtették véka alá az elkészült dalokat, kislemezeken és koncerteken lehetett már hallani ezt-azt. Az látszott, hogy jó cucc lesz, legnagyobb hatással az a dal volt rám, aminek a dallama első hallás után három napig ment a fejemben úgy, hogy a szövegről fogalmam se volt. Ez lett végül a Nem pihen.
Ha koncerteken hallottak alapján várok egy lemezt, abban a várakozás mellett mindig van egy kis para is, nevezetesen amiatt, hogy vajon az élő zene hogyan fog megszólalni rögzítve. Nem tűnik-e el a töke, vajon otthon hallgatva is odavág-e majd, és így tovább. Ez megvolt azért az Armstrongnál is, bár ez is Győrffy Gyuszival készült, ezért sejthető volt, hogy nem megy szét. Nem is ment!
Most kezdhetném halmozni a jelzőket, hogy mennyire nem, de ehelyett inkább idemásolom azt az e-mailt, amit első hallgatás után küldtem valamikor októberben:
"G.ci nagy lett. A megnyugszik megy fél napja. Imádás, üvöltve éneklés, rég ütött be dal ennyire."
Pedig nem vagyok egy hanyatt esős típus, és az üvöltve éneklés is viszonylag ritka nálam.
Az Armstrong szerintem érettebb, mint a Kitartás!. Újdonságként megjelent egy kis keménység, ami nekem rögtön bejött, nagyon jól áll a Jurijnak, ha odalépnek időnként. A másik pacsi azért jár, mert a dalokon érződik a tudatos szerkezet, a fokozatos felépítés. Ennek hosszas ragozását kerülném, inkább egy példával élek: aki kíváncsi, hogy mire gondolok, az hallgassa meg ezt.
Az album meghallgatható egy csomó online felületen, illetve elérhető fizikai formában is, ami egy ötletes megoldással floppy-tokba rejtett CD-t jelent. Nem tudom, hogy mire gondolt a költő, mikor kitalálta, de nekem visszaadja a Gagarin és Armstrong közötti viszonyt. Hasonló funkció, történelmi okokból fakadó inkompatibilitás. Mondjuk ez valószínűleg az én agymenésem, a lényeg, hogy jól néz ki.
CD-hez jutni többek között koncerteken is lehet, amik hamarosan be is indulnak végre, két hét múlva indul a szezon, így tehát a blog is visszakapja eredeti funkcióját, és a különböző megfejtések helyett lehet újra az utazásokról és a bulikról olvasni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.