Ha a Gödör hidegrázós buli volt, akkor erre mit mondjak? Történt ugyanis, hogy még réges-régen, a tavalyi Azfeszt után valakinek eszébe jutott (szerintem Szati volt, nem tudom, én akkor pont Gabikát kerestem, hogy el tudjunk indulni haza), hogy mi lenne, ha egyszer valamelyik koncerten eljátszanék egy dalt a zenekarral. Mindenkinek tetszett az ötlet, aztán hagytunk egy kis időt a megvalósításig, ami nem is baj, tök jó volt így, mert...

Na, ezt nehéz lesz megfogalmazni úgy, hogy ne legyen ömlengős. Na, megvan, írom így, szerintem érthető lesz: szóval mostanra már elég időt töltöttünk együtt ahhoz, meg volt annyi közös élményünk, hogy legyen egyfajta érzelmi töltete is a színpadi jelenlétemnek. Legalábbis számomra mindenképpen.

Úgyhogy az Arsenalban egy szám erejéig (Matróz, a történeti hűség, meg azok kedvéért akik nem voltak ott) helyettesítettem Szatit, és meg kell mondjam, nagyon jól éreztem magam, meg persze kicsit zavarban is voltam, mert Peti olyan szépeket mondott a dal előtt. Hatalmas élmény volt, köszönet érte a srácoknak, meg a közönségnek is, akik vették a lapot.