Történt pedig, hogy Pécsen a Toxicban egy remek ötlet nyomán a 30Y vendégei (Crybabies, Anonym Project, Jurij) adtak koncertet, ahol a vendéglátó volt aznap estére a vendég. A nap szokás szerint Debrecen-Nyíregyháza-Budapest úttal indult, majd Pesten Ádám vette át a vezetést, úgyhogy én átmentem potyautasba, és vígan nézelődtem, míg odaértünk. Pécsen kellemes meglepetés fogadta a társaságot, egy aszfaltrajz formájában, mely Jurij-szövegek útján tudatta, hogy nem csak mi örülünk, hogy ott vagyunk. Ezúton is köszönjük a készítőknek! Szokásos bepakolás, Ádám megetetése után sörözés, csocsó, meg öröm a barátok láttán.

Tényleg nagy öröm volt ott lenni, és találkozni. Ez a hangulat végig kitartott, majd az idő múlásával, és a fokozott sörbevitellel fokozódott, és a Gödörhöz hasonlóan a Kék-ben csúcsosodott ki (legalábbis számomra), amikor megint rendes tumultus alakult ki a színpadon.

Technikai közlés: szeretném jelezni, hogy a továbbiakban másodközlés következik, Ádám elbeszélése, valamint a rendelkezésre álló fotók alapján, ugyanis én személy szerint alkalmatlanná váltam a krónikás szerep ellátására, röviden, nem emlékszem teljes mértékben mindenre. De Ádám szerencsére észnél volt, mint mindig, és mesélt, ahogy szeretjük, így nem vész a feledés homályába az est további része sem. 

A  fotók alapján: koncert után további sörözés, valószínűleg elképesztő hülyeségek beszélése, rengeteg röhögés, majd három körül indulás Pestre, hogy út közben további emlékezetes momentumok történjenek.

Ádám szíves közlése alapján: a buszban Peti törvénytelen kacagása, remek jelenete a GPS-sel, Dani hiábavaló törekvése arra, hogy az utastársak tekintettel legyenek fejfájására, és csendesedjenek el kicsit, Szati közlése arról, hogy milyen eseményeknek kell bekövetkezniük még ahhoz, hogy nyugodtan szenderüljön jobblétre, ha eljön az ideje, illetve Gabika meséje Petinek a cápáról, aki nem találta Nyíregyházát, de megtalálta helyette a szerelmet, legalábbis azt hitte, de aztán inkább tovább kereste Nyíregyházát (ha jól értettem). Én eközben csak csendben örültem, hogy nem kell vezetnem, és jó hangulatban szemléltem a többiek produkcióit, míg el nem aludtam. A másnap nem érdemel sok szót, reggel kelés Pesten, és indulás haza Szatival, meg Petivel, majd itthon csendes agonizálás, és fejtörés, hogy mi történt végül is. Azt gondolom, hogy egy remek este volt ez, nagy köszönettel tartozunk a 30Y-nak (ezen az estén kívül egyébként nagyon sok minden másért is), a két másik zenekarnak, továbbá természetesen Ádámnak, aki nélkül ez a bejegyzés több okból sem jöhetett volna létre.