Érdekes dolog ez a Jurijjal, mármint, hogy hogyan működik. Merthogy földrajzilag elég szétszórt a társaság, Dani meg Gabika Pesten él, Peti Nyíregyházán, Szati Debrecenben. Nem tűnik könnyű helyzetnek, de valójában sokkal könnyebben működik, mint gondolná az ember. 

Mikor a zenekarhoz kerültem, úgy nézett ki a dolog, hogy Szatival indultunk Debrecenből, aztán felvettük Petit Nyíregyen, majd irány Budapest a többiekért, és onnan a helyszín. Voltak ebből nagy túrák (hogy mást ne mondjak, az a bizonyos szegedi koncert, amit később Nyíregyházán, "civilben", tehát kocsi nélkül, óvatosan besörözve tettem igazán legendássá, de ez egy másik történet), merthogy általában nincs ottalvás a helyszínen, hanem a koncert (és az olykor-olykor elhúzódó koncert utáni bulizás, megesik ez is) után ugyanezen az útvonalon indulás haza.

Mostanság szerencsésebb a helyzet, mert két utazószekció alakult ki, az egyik a Peti-Szati-én trió, Debrecen-Nyíregyháza-helyszín útvonallal, a másik pedig Gabika és Dani Ádám vigyázó gondoskodásában, Pestről landolva a koncert helyén. Szóval úgy néz ki, hogy kialakult egy működőképes felállás, amiben részt venni fizikailag fárasztó ugyan, de nagyon megéri (nem pénügyileg, érzelmileg).

Még egy dolog, az alcím magyarázata: sokszor mondják azt, hogy milyen jó lehet ennyit utazni, mert mennyi szép városban megfordulunk, mennyi mindent látunk. Erre mondtam egyszer, hogy egy város az egy klub, meg egy benzinkút. Nekünk. Mert sajnos általában csak ennyit látunk belőle. Sajnos, mert tök jó lenne szétnézni, meg látni valamit azokból a helyekből, ahol járunk, de nem megy, mert általában úgy van kiszámolva az érkezés, hogy a bepakolás-beállásra kényelmesen jusson idő, de többre nem nagyon van mód. Szóval ez a része nem akkora élmény, de igazából nem is a városnézés a célja ezeknek az utaknak, szóval jól van ez így végülis.

Röviden ennyi az utazások és koncertek technikai háttere, bővebben pedig majd az egyes koncertekhez kapcsolódóan, legközelebb a csütörtöki szolnoki és a pénteki pesti buliról.